Mihaszna minden írásom,
hiába is szenvedek;
hasztalan lét van mögöttem:
pusztán csak papír hegyek.
Neved minden betűjébe
ma is szerelmes vagyok;
ha kimondom – minden hangnál –
a nyelvem csupán dadog.
Zsivaj s tömeg sem segíthet,
hiszen ott vagy arctalan…
Még a csend sem, mert szép neved
bennem fáj minduntalan.
Megpróbállak elfeledni,
ámde lelkem cserbenhagy:
Nem öli meg szép virágát,
az őszi kegyetlen fagy.
Hasztalan lét van előttem:
megíratlan szó hegyek;
felesleges minden sorom,
ha neved már nincs velem.
Pest-Buda, 2014. augusztus 4.
Legutóbbi módosítás: 2014.08.06. @ 17:32 :: M. Laurens
