Marthi Anna : Aludj/nevelj

 

 

 

Aludj/nevelj, régen kiválasztottam e nevet.

Kedves nekem képzeletbeli együttlépésed,

örömet csapoltak ma éjjel a rádgondolások.

Talán fogtad kezem, mert könnyű hajam úgy

hullámzott, márvány fény terült szét bőrömön,

mert szívben hordtalak, zsebem nem lévén.

De cipőm arany színét is tőled kapom,

bár arany harisnyám ajándék, kedvesebb volt

a Hold és a csillagok – fehér házfalak között, egy

remetének – plafon feletti társasági életet éltek.

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2014.08.17. @ 14:13 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak