Úgy gondoltad – ezt aztán már mégsem,
bent lejátszva mind, ami jöhet,
s utána mi, azt is mind tudod.
Dolgoknak, tárgyaknak, embereknek,
adjál esélyt, hogy ne belőled
jöjjön, aminek jönnie kell.
Örülj, hogy rész vagy és nem teremtő,
ha alkotsz is, magad változol,
a teljességhez te is kellesz.
Mit túlélsz, ahhoz alig van közöd,
ami beléd vész, beleveszel –
végül köszönd meg, hogy itt lehetsz.
Törölközz, meg ne fázz a víz után –
a hattyú egy tartása oly szép,
könnyebb neki, ha néha olyan.
Legutóbbi módosítás: 2014.08.23. @ 12:10 :: Petz György