Nekem már régóta nincs egy sorom –
lehet, egy ideje nem is vagyok –
akkor vagyok, mikor próbálkozom:
gondolat jön-e, megátalkodott.
Kimondani és rejteni egyre –
sorok mögött tágul rengetegem –
magam is félem, mert mire megyek:
jó idő, volt idő – eltévedek.
Leltároztam elébb: örök élet vágya – kihúzva;
a sok édességen ízlésem már túl van – más is kell,
nem oly erősen mint rég, lemondani már bármiről.
A szerelem bújkál, nem mindig ember hordozója,
de egy tiszta nap, mikor ha összeáll madárdalból,
fűszáltól az égig hűs légzés a fényig – rendben van.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:55 :: Petz György
