Seres László : Háború és béke

 

 

Háború kél 
minden béke nyomán, 
s béke vajúdik ott is, 
ahol a harc dúl.

Olyan ez, mint az ember, 
kicsit prűd is, kicsit bigott is
vigasztalanul.

Kit a halál markában tart, 
megnyugszik.
Mikor élni engedi, 
máris nyughatatlan.

Legutóbbi módosítás: 2014.08.03. @ 14:24 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.