Seres László : Varázslatok

Mikor lesz a könnyből újra mosoly,
kristálytűz, ahogy megszerettem én. 
Keresem szemed ringó égtaván, 
virágba szökkent ajkad szegletén.

 

Könny, és mosoly egymás után jönnek, 
egy tőről fakad, elbűvöl mindkettő.
Nevess, vagy sírj, varázslat ez, hidd el,
míg a szív ver. Minden más feledhető.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2014.08.09. @ 08:46 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.