Zengő
Mint pelyhedző szerelmet,
úgy vágytalak,
féltékeny magányba vakoltan,
égbe futó lépcsőkön álltál,
de már sehol se voltam.
Csontkeretes álmaim tovatűntek,
(elillant a narkotikum…)
ujjaimba harapok sorra,
lassan kiürül a pódium.
*
Tömör kegyelem az élet,
egy árva könnycsepp tán,
együtt maradunk, ígérd meg (!)
s átjutunk a tűfokán.
Legutóbbi módosítás: 2014.08.28. @ 16:16 :: Serfőző Attila
