Lassan felszálló,
aranyfüst színű
álmokból ébredőn,
keveset beszélek,
messze visz az élet.
Szinte súlya sincs már
– semminek.
Gondotok sora száll,
ami fontos volt,
itt van a szívemen.
S még egy utolsó (…)
pihen, mint pillangó,
tenyerem alatt.
Legutóbbi módosítás: 2014.08.01. @ 12:22 :: Sonkoly Éva