A látszatot adhatom neked, a tettetést,
a valóság bennem csak kiéhezett kétkedés,
melléd bújok, könnyűvé rajzolódik az éjszaka,
karjaimban, hazugságokba merülve térsz haza.
Altatóként suttog füledbe pár szükséges közhely,
forgatókönyv szerint ér mellettem a reggel,
szikrázik a napsugár, bárányfelhőkké bomlik az ég,
ha csupán félig látsz, bőven elég.
Legutóbbi módosítás: 2014.08.09. @ 14:29 :: Tóth Zita Emese
