Reggel van, Jánosnak már nem kell, hogy csörögjön a vekker. Húsz éve mindennap ugyanabban az időben ébred. Fürdés, fogmosás, reggeli és irány a kapitányság. Ennyi idő alatt szinte nem volt egy velős, különös ügye, csak lopások, autófeltörés, még egy rendes rablás se. Szürke aktakukacnak érezte magát, úgy vágyott már egy kicsi elismerésre, egy olyan ügyre, amely felpezsdíti az életét. Nyugdíjazás előtt nagyon jól jönne, persze a velejáró pénzösszeg is.
Az asszony elhidegült. Romokban az élete. Nem panaszkodott, de már nem szeretett élni sem. A kapitányság a park túloldalán volt, nem járt autóval, minden reggel átsétált a munkahelyére. A cigi elmaradhatatlan rossz az életében, utálta, de hozzánőtt, mint ez a húsz év. Épp rágyújtani készült, mikor a nagy platánfa ágai között két ernyedt lábat látott lógni.
— Mi történhetett? — szaladt oda. Egy lány feküdt kábultan az ágak között, agyon festett szemével a semmibe nézett. Haja felnyírva punkosan kékre festve.
— Ébren van? — szólongatta, de semmi válasz.
Hívta a mentőket, hogy vigyék el, közben a lány iratait kereste, nem volt nála semmi.
— Ki lehet ez a lány?
Kollégája, az egoista Tanács Feri, egy olyan ügyön dolgozott, ahol lányokat rabolt el egy punk csapat, irigyelte érte, erre most talál egyet, aki talán közülük való. Itt élete nagy lehetősége. Szegény lány elég ramaty állapotban volt, kék haj kétoldalt felnyírva és sárga folt a felnyírt részen, körmei feketére festve szemét sem lehetett látni a sok festéktől. Gondolataiból a mentő szirénája riasztotta fel. Megvizsgálták, szerintük drogot vett be, de a korházban kiderül.
Ellátták az ilyenkor aktuális injekciókkal, majd a mentőbe rakták.
— A szent János korházba visszük, ott érdeklődjön, hadnagy úr — és sietve elviharzottak.
Szétnézett a fa körül, hátha talál valami nyomot. Egy kiszakadt orrkarika hevert a földön, észrevette, hogy a lánynak véres volt az egyik keze, de nem talált a testén sebet, most értette meg, mért volt mégis véres. Remek, már csak meg kell találni a hozzátartozó orrot.
A korházban a kezelés hatására jobban lett a lány. Saját szakállára kezdett el nyomozni János, hátha ő jár hamarabb az ügy végére. Hátrahagyva minden mást, bement a korházba, mert megtudta jobban van a sértett. — Hogy hívják? — kérdezte.
Bágyadtan válaszolt:
— Farkas Tímea vagyok…
— Mi történt magával? Hol lakik? A szülei tudnak az eltűnéséről?
— Buliban voltam az éjjel, valamit tehetett az italomba, mert elálmosodtam. Adna egy tükröt, kérem!
János levette a falról, majd átnyújtotta.
— Édes Istenem!!! — kiáltott fel. — Hova lett a hajam? Hogy nézek ki? Ki tette ezt?
A hisztérikus zokogásra beszaladtak az orvosok.
— Kérem, hagyja a lányt, még nincs rendben! — majd adtak egy nyugtató injekciót neki. — Ezért akarjuk kivizsgálni, hogy mi történhetett.
Tímea lassan összeszedte magát.
— Jól vagyok — mondta szipogva. — Egyetemre járok, egy kicsit lazítani akartam a vizsgák előtt. Várpalotán élek, itt Pesten tanulok. Megismerkedtem egy kedves sráccal, de a bulin ott volt egy csapat punk srác, ki akartak kezdeni velem, a fiú, akivel voltam próbálkozott megvédeni, de kivitték, nem tudom, mi lett vele. Azután tehettek a poharamba valamit. Semmire nem emlékszem. Nagyon kérem, sőt tudni akarom, ki volt, aki így elbánt velem.
— Kiderítjük, ne aggódjon. — Félrehívta az orvost. — Kérnék nőgyógyászati vizsgálatot is.
— Már megvolt hadnagy úr, sajnos megerőszakolták. Erre sem emlékszik.
A szobában megjelent Tanács.
— Mit keresel te itt?
— Én találtam meg a lányt, ha nem tudnád — válaszolta János.
— Jól van, akkor el is húzhatsz, nincs szükség rád.
János félrehívta a dokit.
— Kérem, ha valami különleges történik, keressen az adott telefonszámon.
A kapitányságon mindenki erről az ügyről beszélt. Fontos lenne, hogy ez a bűntény megoldódjon, a kapitány már Tanács fülét rágta, mindennapos volt a szőnyeg szélére állás.
— Tudsz még valamit? — kérdezte Jánost.
— Nem tudok semmit.
— Ne hátráltasd a nyomozást, ki vele, ha valamit még rejtegetsz!
— Mondom, nem tudok semmit.
A kollégák ezerrel dolgoztak a bűntényen, de mindenki egy helyben topogott.
Két nap múlva csörgött János telefonja, a korházba hívták.
— Hadnagy úr, az orvos kollégáim jelezték, hogy egy punk srác jelentkezett a sürgősségin, az orrán elfertőződött valami seb, itt vannak az adatai.
János kocsiba ült egyik kollégájával, majd a férfi lakására hajtott.
— Rendőrség, kérem, nyisson ajtót!
Egy szegecsekkel kirakott kabátos, vézna férfi nézett ki az ajtón, majd menekülőre fogta, szerencsére János résen volt, elkapta és leszorította a földre.
— Letartóztatom Farkas Tímea elrablásáért, megerőszakolásáért,
— Nem csak én voltam! Érti? Nem csak én! — ordította.
— Ha segít, talán mi is fogunk.
— A lány az enyém! Megjelöltem, soha nem jön le a fejéről a sárga folt, soha… hahaha — eszelős nevetésbe fogott. — Az enyém! Érti? Az enyém…
János felszámolta a bandát. Az elrablott lányokat külföldre vitték (szerencsére mindannyian jól vannak). Az lett a vesztük, hogy Tímea megtetszett az egyik tagnak, ám a kiszakadt orrkarika, és elfertőződött orra lebukatta.
Jánost előléptették, ám valahogy mégsem örült neki…
Legutóbbi módosítás: 2014.09.07. @ 11:25 :: Bakos Erika
