Bereczki Gizella - Libra : Még

Nyomtatás

Egy ideje már nem vagy jelen,

részecskéim mégis benned

kapaszkodnak egésszé.

Félelmeim fürtjén hajnalonként

új buborék terem,

s bár gyakran ébredek bőröd ízére,

hiányod tovább nem érlelem.

Párkányomon fénycsík csimpaszkodik,

játszunk: új napot, új utat,

hisz nem állt meg, nem dőlt össze…

a parkban ma is álmos gazdi,

s könnyebbült kedvenc szalad.

Belém égett képed restaurálom

szakadatlan.

Az élet újra és újra összetöri az elsőt,

hogy újat dobjon,

de én ragaszkodom makacsul,

olykor erőtlen.

Kimerevített állókép a nagy kivetítőn mosolyom.