Koravén gyermekem szelleméhez szólok:
Oh, hogyan boldogulsz, míg fejed zsong a gondtól?
Loholsz álmatlanul, olthatatlan szomjjal;
Mert magad vagy te a vágy és a forrás.
Finomult érzékid csodálhatnák grófok;
Elméd élén pendül egy üveg egri óbor…
Leánnyal játszanál, hófehér kacsókkal,
Mert mind nyájas hozzád, és te vagy a kondás.
Mesteri könyveket bújnak csuhás gótok –
Oh, szívük tótükör, míg leplük szennyes rongyból;
Lüktető sorokat rónak mély műgonddal,
Mert bölcsek és jók, párnájuk a tudás.
Legutóbbi módosítás: 2014.09.04. @ 04:31 :: Bogár Gábor