Költs, bármit! A vers Himnuszát,
a szerelmet, a láthatatlan fokok lépteit,
a szóvá tett, sokká lett sorsok kórusát
kezdettől a refrénig.
S értsd meg, a szó szapora bogarát,
kúsznak, másznak, szállnak és zuhannak.
A szív dobogó hangzatát,
mit kiszülsz, át kell add a pulzusnak.
Költs, csak figyeld, hogy rügyezzen,
s majd gyöngén pihenjen meg a szirmokon.
Lepkehálóval járj csillagot halászni, bársonyos éjeken,
s bármi fáj, altasd el mellkasodon.
Legutóbbi módosítás: 2014.09.22. @ 20:35 :: Csonka János