Szívekhez szelídült,
lélekben lappangó,
melengető melódia,
s benne a lényeg,
a nagy harmónia,
vallomás,
rejtőzködő vágy.
Csak a zene, mi hallható…
Ujjaid alatt elhaló moll akkordok
verőfényemen újra virulnak.
Minden bú, mi fojtogatott
szertefoszlik a dallamokkal,
s trillázó igazgyöngyként
gurulnak szét ajkamon…
Ha te muzsikálsz, kigyúl napom,
Korábban ragyognak fel a csillagok…
Az őszi ködben eltévedt álmaimat
felborzolja egy zengő dúr,
fergeteggé dúsul bennem,
vérembe szánt, elringat,
szívem peremén a jég felenged,
szerelmem újra lázba sarjad…
Sosem múló káprázatával
indul Ámor lángoló diadalára.
Szemem tükrében titkok üzenete,
mélyében fürdik a kimondhatatlan,
majd könnyezve megered. –
Zubog a zene, a test ring,
sejtelmes táncba, édes kábulatba visz. –
Zsongó, halk futam a zongorán
zöldbe hajló álmaimmal
szárnyat bontva, karodban talál…
Megbabonáz a kéz,
mely száguld a billentyűkön.
Oldás és kötés, mindegy már.
A szerelem forró, lázas éjszakán
mézet és csókot lopni jár…
A Vénusz bekacsint ablakomon,
test a lélekkel helyet cserél,
hangtalan készülődik a szenvedély. –
Elszégyelli magát a Hold,
egy felhőbe burkolózik,
mielőtt a pirkadat anyjának
végleg átadná helyét…
2014. szeptember 03.
Liszt Ferenc: Szerelmi álmok zenéjére
Legutóbbi módosítás: 2014.09.05. @ 16:38 :: D. Bencze Erzsébet