Saját fotó
Még nem temetem a nyarat…
A búcsúzást meghagyom az ősznek,
csikorgást a síró fáknak,
dércsípést a hűvös szeleknek.
Nem engedem, bármit suttog,
hogy szívembe lopakodjon.
Csak egy kis időt kérek, Istenem,
az elmúlásig, még hadd élvezzem
utolsó kavalkádját a nyárnak:
az erdő langy lehelletét,
a lombok közt fürkésző napsugarat,
az esőbe szerelmes szivárványt,
a galambok burukkolását,
hagyd meg virágaidnak a pompát, illatot,
nyújtózkodást a strand fövenyén,
szerelmeseknek a forró ölelést,
ne engedd, hogy túl korán bukjon le a Nap
a csillaghullató éjszakákkal.
Nem, még nem temetem a nyarat,
hadd körözzenek a fecskék ereszem alatt…
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:04 :: D. Bencze Erzsébet
