A rettegés ráfagyott
arcomra.
Nem téphetem le róla.
Azóta
gyakran háromszor sírok
naponta.
Függönyt fel!
Remegő térdekkel
a színpadon állok,
új jelmezemben.
Fulladozom.
Ordítok:
szeretet, emberség,
megbocsátás, hűség,
meghitt mosolyok?
Meghajlok.
Konganak a néptelen
széksorok.
Jéghideg csönd kóborog.
Könnyezem.
Milyen szánalmas vagyok!
Legutóbbi módosítás: 2014.09.24. @ 05:54 :: Hevesi Éva
