Nem az fáj,
hogy most elbúcsúzik tőled a nap,
hanem az, nem tudom,
mikor derül újra fényre,
mikor látlak,
mielőtt becsukódik a tágas ablak;
s már nem lesz semmilyen átjáró
én és a homályos látomásaim között.
Letörni látszik,
ami volt,
s ami lesz,
ki sem hajt a nyáron.
Alvajáró álmok
nem hisznek a kótyagos imákban,
de a szív ugyanúgy muzsikál, mint tegnap,
ugyanúgy vergődik,
majd úgy vonul tovább,
mintha meg sem állt volna
heves dobogásában.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:04 :: Horváth Nóra
