Szép lehet, ha éveket számolsz, nem érveket a folytatás ellen.
Olyanná lettem, mint zengő érc, vagy pengő cimbalom, üres.
Nincs mit mondanom. Meg kit érdekel, hogy ébredés helyett,
én reggelente épp hogy csak felkelek? Hogy kérni, még kérhetek,
csak kitől, ha mindenki kidől ebben a végtelen harcban, mit a
talpon maradásért folytat immár hétmilliárd, önmagában szeretnivalón
egyetlenegy, tömegben megvetésre méltó sáskapéldány?
Hogy én nem akarok dolgozni, hogy én nem megyek a gyárba,
hogy én nem és nem leszek még egy droidarcú lárva, hogy
árva épp nem vagyok csak nincs már tiszta, követendő példa
hogy az utolsó koncot is elorozza egy súlyosra hízott, röhögő hiéna.
Ki ért az élethez, ha helyette mindenki létezett csak?
Ha mindenki körbe-körbe rohangál, mint kutya harapjuk büszkén
önmagunk farát, úgy illúzió a haladás.
De a csárdás a magyar népi tánc, itt ne is várj csodát:
kettőt jobbra, kettőt balra.
Hinta-palinta, régi Duna, régi duma, húzz el a picsába!
Vagy maradj itt, ha gondolod, úgyis hiába
pedig mintha egyszer már irányba álltunk volna.
De hamar kiderült, a birkahad csak pásztort váltott,
ma sem mentjük meg a világot, marad a lehetett volna,
meg felettünk a meztelen királyok.
De igazat ki lát ott, hol hamis árnyak tündökölnek,
még mögöttük tűkön ülnek az árnyak árnyai, hogy végre ők irányítsanak.
Én kirángattalak. Én kirángattalak ezerszer, téged a sarokból, a fejed a seggedből,
de megszoktad a meleget, és visszabújtál.
Visszanyúltál a dobott lapokhoz, hátha lapul ott egy ász,
mert hol egymillió alkoholista van otthon, sarokban áll az ész,
és oly hiába tűnik fel a falon a kéz, hogy fölírja:
mene, mene, tekel ufarszin.
Mifasz van?
Hát, hogy megmérettél, és könnyűnek találtak.
Szupi! Akkor nem hiába vásároltam update kazettákat.
Az tuti. Csak agyból fogytál, ha ez a cél, az irány jó, csak így tovább.
Hát így mozog a világ:
forog, körbe kering, éjjelre nappal jön, nappalra éj megint,
de hangos igent, még mindig csak a kifent kardok kapnak,
gomba helyett gombafelhők nőnek, és a puskák hangosabbak.
Revolvevolúció.
Minél hangosabban lősz, annál inkább igazad van.
Na, itt, ez a fejlődés, és végül veled is fejlövés végez majd,
te eldőlsz és reinkarnálódsz.
Minden ember sáska lesz, nem nagy változás.
Árkot ás közénk a harácsolás. Iphone 5-ből, 6-ból építs
magad köré várat, mert az fontos, az emberség még várhat.
Villa épül ház helyett, elfogytak a sátrak meg a nemez is,
ránk férne már szépen lassan végre egy kis nemezis.
A te szignód is csak egy x? X generáció meg ipszilon,
lassan alapfelszerelés mindenhol a szilikon, és
nyammoghatsz majd egyforma műanyag lufikon.
Már átléptük a Rubicont, a kocka el van vetve
mindenki a pénzért rohan – bár jobb íze lenne,
akkor meg is ehetnénk, és nem aggódnánk semmiért-
Mondjuk leszarom így is, én lángolok, mint foszfor,
te meg ne legyél ekkora fasz már, hogy neked csak akkor zendül
fanfár, ha ott lapul a szobában egy dandár ruha mire kézzel varrták rá: Armani.
De miből került rá már money?! Meg jobb kérdés, hogy minek is?
Pont akkora seggfej lettél, mint a Kheopsz piramis.
De nem is baj, takard a tested divatuniformissal, így
lassan hamarabb találkozokhatok élő unikornissal, mint egyéniségekkel,
és ágyba sem bújunk már csak egy éji seggekkel,
hiszen ilyen ez az igazán trendi élet.
Ha végül én is megdöglök, majd Gucci urnát kérek.
Legutóbbi módosítás: 2014.09.16. @ 18:55 :: Irlanda Máté
