a legtörhetőbb intervallum,
hol ébrenlét valósággá
nyúzza az álmot.
a cserépszavazás zsigerből
ver tíz évet a terhelhetőség
ráncaira, mint kalapács
a rúgó-szívre,
ami már csak tak-ol,
akár az első troli,
ami ha tetszik, ha nem
elindult feléd.
paplanszagú verejtéket
álmodik az, ki Pannónia füstben
konzerválja sikerlétét,
furcsa jelvényekben
átélve mindazt,
amit meztelen kellene
egy kisszobában még
tizenöt évesen.
testnedveim pórusaimon át
próbálják kiszívni maradék emléküket
a kinyúlt bőr mögötti sejtjeimből
ráébredve a szabadság
kiszolgáltatottságára.
Mazochista fecskék
kongatnák a napot
birokra kelve az evolúciós
ösztönnel, mert nem hiszik el
lekésték ők is az utolsó
csatlakozást.
az aranysíneken ugyanúgy lehet
fenni csőrt, ahogy kaszát
meg fogat,
talpfái közé beszorulhat
az, aminek és akinek be kell
és mindenki örül aki nem teheti,
miközben derűsen csillognak a kések
hajlatból reggelig.
Legutóbbi módosítás: 2014.09.29. @ 18:02 :: Jagos István Róbert