Király Attila : Mikor

Nyomtatás

Mikor a lábad óvatosan kémleli a járdában megbúvó hézagot,
mikor a kezedbe nem kedvesed hitvesi keze simul,
hanem az ő halovány árnyékaként csupán egy sétabot,
mikor életed gyertyája már csak pislákolva virul,
mikor felhasználtad már az utolsó esélyt,
mikor már senki sem olvas fel neked mesét,
hisz rég eltávoztak közülünk azok,
akik fellapozták neked a sok-sok
értékes gondolat magot,
s az is mind felnőtt, kinek ifjonti heved regélt,
bár messze jár, de téged soha el nem felejt,
attól ne tarts, egyáltalán ne félj!

Mikor már nem te töröd fel a perselyt,
s én sem írok többé verset,
mikor nem szólnak rád imígyen reggel:
Ébresztőőő! Igyekezz, elkésel, kelj fel!
Mikor beköszönt az utolsó év,
mikor elhangzik az utolsó érv,
mikor eljutottál mindenhová,
és még azon is túl, jó messzire,
éppenséggel a ‘világ végire’,
mikor hiába is szeretnél,
de már nem emlékszel az égadta világon semmire.

Mikor hiába is akarnád, megetted már a kenyered javát,
mikor már ahelyett, hogy megszegnéd tisztelni tudod az összes szabályt,
mikor már a hamut is mamunak mondod,
mikor halvány fogalmad sincs arról,
hogy te éppen ki vagy:
a gond vagy a gondnok,
mikor kiolvastál szinte már minden könyvet,
mikor elhullajtottad az utolsó gyászkönnyed,
mikor fogyóban vannak már nehéz lépteid,
és ami még hátra van, az már mind könnyed…

Mikor mindent kipróbáltál már az életben,
mikor minden üzenetet felfogtál az éterben,
mikor már nem leled örömöd az ételben,
mikor feloldódtál az utolsó kételyben,
mikor a puskaropogás emléke már csak amolyan
vakablakon kaparózó tompa kopogás,
mikor elhangzott az utolsó dallam,
mikor csendesebb vagy,
mint néma tátogás egy tó mélyi halban,
mégis a szemeddel inted: Járjatok körülöttem halkan!

Mikor az óra már az utolsó,
mikor egyre megy, hogy édes,
savanyú vagy éppen sós,
mikor már minden egyes újabb nap ajándék,
mikor a legdrágább kincsed az, hogy anyádék
képe ott lóg a nappalid falán,
és titkon reménykedsz, hogy nem
a feledés akasztófáján végzed, hanem
te is ugyanúgy fogsz ott lógni,
gyermekeid szobájának falán.

Mikor már minden éjjel úgy álmodsz,
hogy lepereg alvás közben az életed,
akkor okkal érezheted,
hogy a Mindenhatótól a pakliból
az utolsó kártyát kikérheted,
melybe talán már bele lesz kódolva
életed testi zárásaként az utolsó próba.
Amikor már nem számít
sem az évek,
sem a kilók,
sem a ráncok,
sem az ellejtett táncok száma,
csupán egyetlen, utolsó kérdés:
Mikor?

 2012. november 22; 28.