Rendben. Kihajtogattam a hajnalból a reggelt.
Egyre sötétebb van odakint, talán azért ment
nehezebben. Előkaptam belőle a fogkefét meg
a kávét. Áramszünet van, kikészített göncöm
kész ajándék. A cipőmet a teraszon hagytam
este, kiszaladok érte mezítláb, hogy behozzam
a melegre. Az indulás előtti percek szolgája
a bérlet, hiába kerestem megint, jelentést tesz
a szennyesbe dobott farmerem zsebének.
Akkor hát rohanás! A kapu megint csak zárva,
kulcscsomómat nehezen engedi el a táska.
Gyors séta – lassú futás, telefon a szájba, meg-
van a pénztárca is és a feladásra váró számla.
Itt a zsebkendő meg a kézkrém. Na, most vagy
valóban sötétebb a reggel vagy gyorsabb lettem
a fénynél. A kereszteződésnél megnyugszom, itt
már leinthetem a buszt – senki sincs az úton,
mindenki elaludt,
és
naná, hogy szörnyen kezdődik a nap,
hétkor indul a busz, de még csak hat.
Legutóbbi módosítás: 2014.09.27. @ 10:47 :: Kőmüves Klára