Legutóbbi módosítás: 2019.07.09. @ 15:16 :: Koosán IldikóPaul Verlaine
Ismerős álom
Gyakori ez a furcsa, megrázó álmom
Egy nőről, aki szeret, s én is szeretem,
Ő mindig ugyanaz, de sosem teljesen,
Egészen mégse más, és szeret, érti világom.
Mert ismer engem, áttetsző neki szívem
Egyedül neki, sajnos! És ez a bajom,
Egyedül neki, hisz gyöngyöző homlokom
Lázát egyedül könnyeivel hűthetem.
Hogy barna-e, szőke, vagy vörös? Nem tudom.
A neve? Emlékszem, szép, dallamos nagyon
Mint kedvesünké, akit száműzött az élet.
Szemét, tekintetét szoborhoz hasonlíthatom,
Hangja távoli, halk, elnémította a végzet
Kedves szavát, mégis megértem, s hallgatom.
Koosán Ildikó fordítása
Paul Verlaine
Mon rêve familier
Je fais souvent ce rêve étrange et pénétrant
D’une femme inconnue, et que j’aime, et qui m’aime,
Et qui n’est, chaque fois, ni tout à fait la même
Ni tout à fait une autre, et m’aime et me comprend.
Car elle me comprend, et mon coeur transparent
Pour elle seule, hélas! cesse d’être un problème
Pour elle seule, et les moiteurs de mon front blême,
Elle seule les sait rafraîchir, en pleurant.
Est-elle brune, blonde ou rousse? Je l’ignore.
Son nom? Je me souviens qu’il est doux et sonore,
Comme ceux des aimés que la vie exila.
Son regard est pareil au regard des statues,
Et, pour sa voix, lointaine, et calme, et grave, elle a
L’inflexion des voix chères qui se sont tues.
Paul Verlaine (Poèmes saturniens)
2014. szeptember 22.
