Ha hibáiddal kezdeném, tökéletlenséget, emberit kutatva,
– azt hiszed – csak próbálom szeretni? Adott minden éjszakád
védőárka. Megszámlálhatatlan apró érintéssel keresni fogom,
hol pihenhetek és csókolhatok odaadón, ahol bőröd párnám
lehet; tudom, valósággá lesz; túlhordottan is, szemed világra
vetett ágyán bóbiskolok, a szerelem mozija közben, ott, hol
számomra hangod által telnek meg két oldalt cimpapáholyok.
Keserűségem nyelvedre falom, felragasztom oda holnapunk.
Meghittebben aligha találok hibát, hiszen úgy tudlak szeretni,
félreismerhetetlenül; kezeim között fejed szétroppanna tán;
de lepkeszárnyú szempilláim fésülik könnyeddé csókjainkat,
e megszületendő csecsemőket. Minden gondod kihordanám.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:55 :: Marthi Anna
