zengő
a régi ház ott áll
a vén falak némák
álmodoznak a hajnalok
motoz bent a jóság…
rácsba fogta szívem…
emlékek kazlából
kitépett valóság…
rongyos ruhám ködlepel
dohos illat árad
pókhálóba font vakolat
befedi a vállam…
felnyög az emlék
dudva verte fel az udvart…
összetörve komondorunk háza…
fülemben egy zene motoz…
régi álmok temetője…
a mélységes csendből
egyszer csak felzokog…
Legutóbbi módosítás: 2014.09.15. @ 20:40 :: Nagy L Éva
