ami mégsem csak materialista – Ilia Mihálynak –
Ne jöjj nekem nagy hegyeiddel,
évmilliókkal, pillanat –
tudom: nem több és nem kevesebb,
ami volt – úgy lesz -, megmarad –
de bárhogy alakuljon mássá,
anyag: sötét anyag marad,
míg rá nem fested arcod mását,
ki a sötétből kiszakad,
s elébe tárod, igaz ünnep,
mi több, fényesebb mint anyag,
nem annyi csak, mint önmagában,
mert minden pontja túlmutat –
s begyűjtöd apró csillagunkat –
fájt vagy öröm volt? könny marad,
s hiába osztod újra majdan,
az életé minden anyag.
2014.09.29.
Legutóbbi módosítás: 2014.09.07. @ 17:08 :: Petz György