Teoréma I.
Ó, elvek! Miket az élet meghalad,
visszanéz, és így szól: Kelletek nekem –
annyiszor a tetthez, pedig hányszor is,
az ítéletnél húznak elő bennetek –
kúszó növénynek karó, hogy ne dőljön,
ég felé egyenes – s körbenövitek
a semmit, de eldőltök, ha nincsenek.
Vaskori dal II.
Ősz a szakállam,
vérem még piros,
de már lassulok –
tett helyett gondolodom:
a gondolat emlékezés –
volt-e valami szép,
ami belőlem. jött,
hogy jobb legyen
ez az emberiség –
helyébe másik úgyse lesz:
hozott anyagból teremthet
bármely isten, csak legyen.
Szakállam őszen,
piros még vérem,
vágni kellene.
Dal III.
Telítkezés, ürítkezés –
mi megmarad – az én vagyok –
miből lett már – nem is tudom,
a holtakon elámulok:
milyen hasonló, ami nincs,
és másnak már én nem vagyok,
ölelkezésből a karok –
akárhogy is volt – megvagyok.
Marad IV.
Úgy inspirálsz, hogy elhiszed:
mit gondolok, úgy gondolod –
évek, nemek, ízlés felett
megérkező az útazó.
Mi eddig volt – egy kép, se több,
egy íz, egy fájó hangulat –
a hegytetőről látni mind
a láthatárról ami meg-
maradt.
Legutóbbi módosítás: 2014.09.01. @ 20:44 :: Petz György