(Hívő, ha lennék, csak benned hinnék,
aki nem szólasz, tán nézel csupán.
Bármi bajomban hozzád fordulok,
aztán megoldás és hálaadás.)
Mert közhelyeket, ha szépen szólok –
belekerülök magam is.
Az isteni műről bármit többé –
a nyelvem akadjon, hangom szűnjön –
nem, nem, soha rosszat szólni.
Folyvást örömet zengjen a hangom,
két szemem fénynek örüljön,
lényem a társnak a társa –
sötét a tárgyak kontúrján ragad,
mert nem a sötét a lényeg.
Ünneplőt ölt, szárnyal szárnyas lelkem,
és életem repes vele fennen.
A múlt – ajándék, és az a jelen,
és a jövendő – a legnagyobb,
megcsodálom minden portékáját,
s főleg azt, hogy csodálhatok.
2014. szeptember 25.
Legutóbbi módosítás: 2014.09.25. @ 19:33 :: Petz György