Zengő/képes
az okker érik az útszegély zöld
poros az út haragos az ég
mintha viharos esőre várna a föld
a fény nem aludt ki még
lám, a festő agyából szállnak
madarak éhes seregélyek öreg varjak
bizseregnek az idegek az állat
kezd kitörni minden részeg hajlam
nem is részegség a délvidéki nap
mely agylágyító és az égető szél
melyre a mistral felel mely harap
s amelynek sötét lelkéről a kép beszél
talán meglopták a madarak
talán a nappalból kergetik az éjbe
ecset palettát ragad s mire észbe kap
hullámzó vonalak vergődnek a kéjre
milyen erőteljes minden ecsetvonás
csak a festő lelke gyenge
kit elhagyott az egyetlen megmaradt barát
ez a kór amit képe is látni enged
madarak madarak szálljatok fel
távozzatok az ég peremén túl messze
a halál és az agybomlás oly közel
s a remény az életösztön veszve
még nincs hiszen a kép eladó
és felkínálva eladó a lélek
madarak gonosz madarak riadó
süketen bár de minden szót értek
értem a károgást bár nincs még itt az aratás
a festő után halok peng mert feni a kaszát
madarak madarak tovább tovább mert feni a kaszát
