Te tartottad magadat Kedves, szépen
és oly’ meghatón: nőiesen büszkén.
Közben magadon tapostál, üresen
tovaszálló pernye – szavaid üszkén.
Ennyi volt. Aprón – szinte hangtalanul –
csendben köszöntem akkor végül neked.
S tudtuk jól mindketten, hogy a sarkon túl
nincs már, kinek vállára hajtsd a fejed.
Legutóbbi módosítás: 2014.09.20. @ 19:06 :: Schifter Attila
