Seres László : Élő csoda

A hegy csúcsán látod 

Az égi zsarátot 

Már bíborszín rajta 

Az éji palást 

Fonják a fákon 

Millió hajszálon 

Lobogó szelek

A lombkoronát 

 

Egy új napra ébred

A földön az élet 

Ösztönlét hajtja 

megy egyre tovább 

Issza a napfényt 

Erdő-mező a rét 

Új vetés sarjad 

Míg lobog a láng 

 

Virág szárba szökken 

Harmat-fényözönben 

Elmúlik a tavasz 

És fordul a nyár 

Futnak az évek 

S mint a csillagképek

Múlt jelen jövő 

Megfejtésre vár 

 

S mit tehet az EMBER 

E végtelen rendben 

Hogy értse ha nap kél 

Az élő csodát 

Higgyen s reméljen  

A mában éljen          

Erőt ad s megnyer

Így minden csatát 

Legutóbbi módosítás: 2014.09.21. @ 10:35 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.