Zengő
Akkora roppant fények gyűltek,
kazlakban állt a tagadás,
megrekedt igaz lélekzeted
s bennem a megszokás.
Engedelmes lettem,
mint a ház végi verem,
dúl bennem a dac
és a tagadás szülte harc.
Átjár a félelem…
Követlek minden érzékemmel,
albérlőd vagyok,
vonzásodban élek ha vagy,
s ha nem, hát meghalok.
Legutóbbi módosítás: 2014.09.14. @ 14:44 :: Serfőző Attila
