Szepesi Zsuzsanna : Hogyan tovább?

Nyomtatás

Szeretnéd az emlékeket
tíz körömmel elkaparni,
szabadulnod mégsem lehet,
mindig visszaránt valami:

egy elgurult, leszakadt gomb,
a tárt ablak sóhajtása,
a viharban reszkető lomb
emlékeid előássa.

Álmaid már mind fakultak –
nem ölelnek körül puhán,
szárnyuk szegve – földre hulltak…
porban kúszó vágyak csupán.

Üszkös tarló a valóság,
bukdácsolsz száz bánat-rögön,
fagyos kérge talpadba vág,
s utad végén vár a közöny.

Szeretnéd az emlékeket
tíz körömmel elkaparni,
de a szíved gyáván reszket,
végzetedhez űz valami.