Könyvet adott az Úr nekem,
abba írom a végzetem,
benne örömöm, bánatom,
kitépni lapját nem tudom.
Rászáradt a múlt tintája,
szívem minden dobbanása,
napról-napra mind vastagabb,
kötése egyre rongyosabb.
Vannak, kik a cím alapján,
ítélnek meg sokszor engem,
nem olvassák, nem nézik, hogy,
mi van írva a könyvemben.
………………………….
Könyvet adott az Úr nekem,
összekulcsolom két kezem,
az életnek van törvénye,
minden kezdetnek lesz vége.
Voltam, vagyok, talán leszek, (?)
pár gondolat, az ég felett,
melyet egy olyan ember írt,
ki amit mondott, úgy is élt.
Más történet, más fejezet,
minden lapon, minden napom,
mégis csak egy mondat marad,
amikor könyvem becsukom.
Legutóbbi módosítás: 2014.09.24. @ 11:52 :: Thököly Vajk