Még él benne a lélek,
dühöngve, csapkodva lépked
föl, s alá…
Föld felett tartaná
a mély, ártó hatalmat,
ha nem boldog,
más sem maradhat.
Nem számít, milyen áron!
Fájhat is, sírhat is,
ki alázva kéri számon
tettei korbácsát.
*
Birtokolva hiszi,
hogy mindaz, mit tesz, jó.
Míg a másiknak fáj,
neki rendre való
a meghurcolt gondolat.
Alázattal tán leküzdi a gondokat,
mit jeges szíve táplált.
*
Nem nyugszik, nem ad,
csak elvesz.
Rombolva, félve tesz
önimádott dolgokat,
sebezve magát és másokat.
Nem veszi észre,
hogy saját önzősége
mélyre taszítja…
Akkor
magának sem hazudna
többet,
ha alázat ütne szöget
vérmakacs szívébe.
Legutóbbi módosítás: 2014.09.14. @ 08:56 :: Válóczy Szilvia
