Bakkné Szentesi Csilla : Egy szeptemberi esten

 

A holló szárnyú este már csillagfészket készít,
ringó fűszálak hegyén harmat üt tanyát.
Erdő felett a repülő pöttyöt pulzál, s fénylik
a horizonton átfutó utolsó sugár.
A város kérges tüdejéből feltör néhány sóhaj,
utcazajt köhög a csend, mielőtt csitul.
Mesét mond a csillagoknak, aztán meg sem szólal,
elszunnyad a nyár, s a táj új őszbe simul.

Legutóbbi módosítás: 2014.10.16. @ 16:07 :: Bakkné Szentesi Csilla
Szerző Bakkné Szentesi Csilla 299 Írás
Retus nélkül (részlet) az indulási oldalon elfogynak a csokrok, a kezek másnak intenek. a fékcsikorgás fel-felébreszt, s míg igazítok a gyűrött időn, fejemet még ráhajtom a zakatoló szívverésekre. a vonatfütty felvág néhány eret, de már nem értem lángol az ég. tüzét alig érzem. elfordulnak a mosolygó tekintetek.