Szövögeti hálóját az este,
ma könnyű szellőt vendégségbe vár,
lombok hegye mozdulatba rebben,
épp pókfonálon hintázik a nyár.
Minden ősszel új erővel éled,
s ha télbe fordul, alszik a határ,
havat kavar, repdes földön, jégen,
hogy tavasz hátán verjen majd tanyát.
Dudorászik estike szoknyáján,
ha kótyagosra részegül a szél,
átbucskázik néhány alvó talpfán
és elszáguld az évszakok fején.
Legutóbbi módosítás: 2014.10.25. @ 19:00 :: Bakkné Szentesi Csilla