Bakkné Szentesi Csilla : Tépett színek

2014.10.03. Bakkné Szentesi Csilla Vers 23
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás
ZENGŐ (Vincent Van Gogh: Varjak a búzamezőn c. festménye alá…)

 http://youtu.be/uNBKfNo9Pu0 

  

 

Varjak metszenek 

győzelmi jelet a tájba,

ahogy veled elszállnak 

a ringó kalászok felett.


Én, az örökké árva

megyek szívembe 

a semmit zárva.

Üres palettámon 

hiába babrál ecset.


Ahol fészke volt e tájnak,

az együttből a sárga 

minden színt kiszorít.

Már nem festünk vágyat, kínt

haragos kék alatt.


Utamon búzavirág-szemek 

követnek, de a viharos szelet 

nem bírják a szárak. 

Már zöld fűszálak 

sem mutatnak reményt.


De amíg haldoklik 

a széltől szaggatott sárga,

fülemben tovább lüktet 

szíved dobbanása,

s nekem te maradsz 

a mennyből tépett kék.

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2014.10.03. @ 18:31 :: Bakkné Szentesi Csilla
Szerző Bakkné Szentesi Csilla 299 Írás
Retus nélkül (részlet) az indulási oldalon elfogynak a csokrok, a kezek másnak intenek. a fékcsikorgás fel-felébreszt, s míg igazítok a gyűrött időn, fejemet még ráhajtom a zakatoló szívverésekre. a vonatfütty felvág néhány eret, de már nem értem lángol az ég. tüzét alig érzem. elfordulnak a mosolygó tekintetek.