Bakkné Szentesi Csilla : Tépett színek

Nyomtatás

 http://youtu.be/uNBKfNo9Pu0 

Varjak metszenek 

győzelmi jelet a tájba,

ahogy veled elszállnak 

a ringó kalászok felett.

Én, az örökké árva

megyek szívembe 

a semmit zárva.

Üres palettámon 

hiába babrál ecset.

Ahol fészke volt e tájnak,

az együttből a sárga 

minden színt kiszorít.

Már nem festünk vágyat, kínt

haragos kék alatt.

Utamon búzavirág-szemek 

követnek, de a viharos szelet 

nem bírják a szárak. 

Már zöld fűszálak 

sem mutatnak reményt.

De amíg haldoklik 

a széltől szaggatott sárga,

fülemben tovább lüktet 

szíved dobbanása,

s nekem te maradsz 

a mennyből tépett kék.