Gondolatok eddigi rövid életemről
Gyermekkorom, ormós vessző,
Égi hintán nagy tekergő.
Gyermekségem végtelenség,
Szivárványszín égi festék.
Gyermekszavam igaz eskü,
Imádságos esti szegfű.
Gyermekhitem, de nagy ravasz,
Felhőbe is lyukat ragaszt.
Gyermekerőm fogyhatatlan,
Benne ezer szikra pattan.
Gyermekfogam tejre vágyó,
Cukor-, dió-, csontdaráló.
Gyermekeszem lyukas malom,
Kergetőző ősi vadon.
Gyermekszívem áldott kereszt,
Sok bűnt kalitkába rekeszt.
S hogy felnőttem, lettem ember,
Csikorgok mint ócska henger.
Gyermekségem rég ellopták,
Ahogy növök, mind csak fosszák.
Ahogy vesznek emlékeim,
Úgy nőnek fel gyermekeim…
Legutóbbi módosítás: 2014.10.09. @ 17:31 :: Bálint Szilárd
