Forró sóhajod tarkómon feszül,
titkon hálózza be tudatom,
szenvedélyes órát csen a szövetlen lét,
némán vallatom arcod rezdülését.
Nem akartam mást, csak teljességet,
ahol nem lesz megszokás a folytatás,
hol merészen komponáljuk éveinket,
s cserébe meghagyod álmom.
Nyílok veled mindig és újra,
falaimat porrá zúzva,
nem láthatod könnyeim
sem elém, se mögém bújva.
Legutóbbi módosítás: 2014.10.24. @ 10:53 :: Bereczki Gizella - Libra