Sἱrontúli szél simogat,
Lágyan járja át a lelket,
És a múltbéli fuvallat
Kedves emlékfilmet perget.
A filmbéli hős szereplők
Ma már régen megpihentek,
Búcsú nélkül leáldoztak,
Talán jobb világot leltek.
Hátrahagyott társaiknak
Szἱve ma is vérzőn remeg,
A fájdalmas gyász könnyei
Megtöltik lassan a szemet.
A láthatár sziporkázik
Sűrű viaszfüstbe zárva,
És ezer pislákban csillog
Messzi,letünt idők álma.
A légkörben millió arc
Döbbenete feszül, lebeg,
És a ködös, hideg égből
Gyászfátyolos eső ered.
Csönd lesz úrrá a temetőn,
Hazatért már minden élő,
Csak egy anyóka nem tágἱt,
S egy szál gyertyája oly fénylő.
Már harminc év özvegységét
Zokogja fájón, megtörten,
S harminc évi olvadt viasz
Dagadt lent, mélyen a földben.
Szerelméből nem maradt más
Csak az ápolt, szép sἱr helye,
Örök hűsége e földhöz,
S gyászos, magányos élete.
Gondolatai lezárják
Könnymosta, merengő szemét,
És a viasszagú földre
Lehajtja kérőn a fejét.
A sötét, zord temetőben
Csak egy gyertya lángja lobbant,
És a sἱrra borult hű szἱv
Utolsó halandót dobbant.
A viaszfüst szárnyra kapott,
A menyország felé röpült,
S nemsokára két hű lélek
Újra egymás ölén örült.
Legutóbbi módosítás: 2014.10.16. @ 07:47 :: Bihari Csilla Rózália