Böröczki Mihály - Mityka : Szentháromság

Gondolatok a fölfoghatatlanról

Egy Isten és három személy,

három öröm, egy szenvedély,

egy rab, három bilincs,

egy végtelennyi messzi tér,

mi pont háromszor annyit ér,

amennyi egynyi sincs,

három magas között a mély,

ahol valahol egybe ér

három tengernyi nincs.

 

Egyébként meg csak múlt, jelen,

s jövő egy áldott emberen,

és olyanféle hit,

ami magától megterem

a háromszoros lelkeken,

mit sok egyszer segít,

mint álmodót a szerelem,

ha három boldog réteken

csak egy virág virít.

 

Egy Isten és három személy,

három öröm, egy szenvedély,

egy rab, három bilincs,

egy végtelennyi messzi tér,

mi pont háromszor annyit ér,

amennyi egynyi sincs,

három magas között a mély,

ahol valahol egybe ér

három tengernyi nincs.

 

A tudatlanok boldogok,

mint tengerparton a homok,

mi háromszor pereg,

s úgy lesz a három egy konok,

hogy nem vezetnek rá nyomok,

mert sose nincs meg egy,

az Isten isteni dolog,

és örökön túl élni fog,

mint völgy fölött a hegy.

 

Egy Isten és három személy,

három öröm, egy szenvedély,

egy rab, három bilincs,

egy végtelennyi messzi tér,

mi pont háromszor annyit ér,

amennyi egynyi sincs,

három magas között a mély,

ahol valahol egybe ér

három tengernyi nincs.

 

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:54 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.