Böröczki Mihály - Mityka : Tejesleves

Nyomtatás

A régi íz még ott lapul ínyemben,

úgy tapadt bennem örökösre, mintha

a végül is – szeressem, ne szeressem,

játékból lépne gyereknapjaimba,

s az adalék, az anyám gyúrta tészta,

lereszelve és deszkára terítve,

azt csipegettem, jó előtte, még ha

tiltották is picinyleg eleinte,

az asztalhoz, úgy ültem, mint a mennybolt,

a deszka lapja enyém volt egészen,

se beosztás, se mérték bennem nem volt,

amíg a tányér mélyéig nem értem,

talán ha cukrot tetéztem rá halkan,

hogy langy tejét egy csöppnyit édesítse,

de balga csöndem kihallott a zajban,

s anyám ügyelt, hogy nézése segítse,

elképesztően sok nap múlt azóta,

a régi fényből itt világlok egyben,

bár nyelvem Európát kóstolózta,

de olyan egyszerűt seholse ettem.