Vissza nézek,
hova látok,
emlékrajzok,
vak korlátok.
Völgyben folyó,
víz örvénye,
ezer csillám
a Nap fénye.
Ha tárgyakra
vetem szemem,
otthonosság
rendjét lelem.
Polc közepén
egy könyv, álma
átleng – Ady
a világa.
Jóslatos köd
szitál álmot,
ősz vonta be
a világot.
Ábrándozva,
szemlélődve,
semmi gondom
az időre.
Képzeletfán
szavak nőnek,
ritmus, dallam
kergetőznek.
Szólomb-közök,
szóvirágok;
önmagamba
már belátok.
Vásznamon kép
lesz a festék.
Szerelmesen
jönnek esték.
Sem ellennek,
sem barátnak,
nem hiányzok
a világnak.
Kifelé a
ritkulásba:
sorsom zúgás,
erdő-lárma.
Visszanézek,
hova látok,
tűnt ösvények,
fénytisztások.
Legutóbbi módosítás: 2014.10.08. @ 16:30 :: dudás sándor