Jónás Tamás barátomnak…
Finom, egyszerű és jóllakat,
ha átkos számon nincs lakat.
Ha nincs lakat, van szabadság,
szemérmes, önkéntes vakság.
Több évbe telt, mégis baszhatom.
Idegen szobák, otthonok.
Éji kávék: mind ugyanolyan.
Végén keserű, durva zacc.
Zaciba tettem a tegnapom.
Többet ért, mint a holnapom.
Majd kiváltom, ha hozza kedvem,
ha lesz remény tenyeremben.
Ha lesz remény az ujjaimban,
ha lesz tetőm e kurva honba’,
ha kihánynak, mint a Jónást,
ha nem lesz erény a gyónás.
Addig marad a zsíroskenyér.
Jókor kenve mindent megér.
Harmattal megpaprikázom,
majd ölelj át, ha újra fázom!
Legutóbbi módosítás: 2014.10.20. @ 17:48 :: Jagos István Róbert