A kiscicánk nagyon pajkos,
folyton legyek után kapdos,
haragszik rá gazdasszonya,
mert a vajat mind ellopta.
Sarat hord az új szőnyegre,
nagyot pihen ott őkelme,
frászt hoz szegény nagymamákra,
fonalat csen uzsonnrára.
Meg nem eszi, csak pofozza,
nagyon gyorsan elkobozta
néniktől a kötni valót,
szidják is a csirkefogót.
Bajsza szélén madártoll,
– Cirmikém! Te vadászol?
Kérdem tőle érdeklődve,
nagyot ugrik, terítőbe
kapaszkodva, bezzeg aztán panaszkodva
szalad hozzám a kis butus,
sírós szemmel panaszolja,
ráijesztett Pöttöm kutyus.
Közeledik az ellenség,
felborzolja hátán szőrét,
de csak testvér, másik cica,
ebből lesz az új galiba.
Egér fut át orruk előtt,
kamrából jött, sajtot evett,
ketten ugranak utána,
fejük koccan, a csudába!
Szedi lábát a kis cin-cin,
cica nem ülhet biciklin,
utol bizony sosem érik,
egymást így haza kísérik.
Kis gazdája nem bünteti,
simogatja, szeretgeti,
udvaron hasát sütteti,
sokat nyaral, de jó neki!
Megcsodál egy pillangót,
vele szállni volna jó,
de szárnya neki egy se nőtt,
égen kémlel egy felhőt,
hátha megtanítja szállni,
s nem kell a csodára várni
ahhoz, hogy majd később ő
is levegőben kergetőzzön.
Alkonyodik, Cirmi fárad,
miákolva karmolászgat,
vacsoráját követeli,
tejecskéjét lefetyeli.
Elérkezik a nap vége,
aludni tér cica végre,
cincognak az egerek,
aludjatok, gyerekek!
2014-10-28
—————-
Attila! Olyan aranyosan, kedvesen, jól eltalált ritmussal, kellemes rímekkel indul. Miért gondolod te mindig, hogy még nem elég? Hogy attól lesz értékése és jó valami, ha egy fél napra lefoglaljuk vele az olvsót. Még a ritmusból is kizökkensz, a harmadik versszakban már soráthajlás van, a negyedikben már a ritmust is elhagyod, csak hogy tovább szaporíthasd… úgy érzed, hogy tettél hozzá még valamit? Én nem érzem. Bennünket is komolyabban kéne venni, de a gyerekeket még komolyabban. A gyerekverseknél ne legyen ide-oda lötyögés se a logikában, se a rímben, se a ritmusban
Legutóbbi módosítás: 2019.05.29. @ 13:21 :: Király Attila
