A nép nevében irtották a népet.
Szögesdrót ruhába
kényszerített lelkének
izzadtságszagú verőlegények
gumibottal tették a szépet.
Kik a kezük ügyébe kerültek,
csak a fájdalomtól láthattak,
s akkor is csupán véres csillagot.
Fejük fölött pusztán
a börtön közömbös,
betonszürke égboltja ragyogott.
Az utcák lánctalpból
kaptak nyakukba
acsarkodva csikorgó
járom nyakláncot,
néhány nap kivívott szabadsággal
mégis csodát tettek a hős Pesti srácok!
Könnyes szemű felhők
megindultan nézik fentről,
hogy mi történik odalenn,
emberek mind az utcán, s a tereken.
Megható, ahogy együtt dobban
a sok lángoló szívben a haza,
a szeretet és a szerelem.
Pirosló vér még lüktet,
de az arc már falfehér,
végül a zöld fűre fröccsen.
Egyenes derékkal,
a halállal szembe nézve,
a hazaszeretet örök szárba szökken.
De ó, jaj! Nyers erővel mások
a remény torkának estek.
Sorban hullottak ifjaink,
szabaduló lelkük angyalként
hagyta el mind a vérző testet,
felettük egy emberként
gyászolt a nemzet.
A magyar szabadságát
korlátozták, ahol érték.
Simogatásként veséjét
lerúgták, szemét kitaposták,
számukra ez volt az akkori,
keletről diktált, de talán túl is
teljesített mérték.
Hidegszívű fogókkal tépték
zászlaját és testét,
minden szabad gondolatát
és lépését lesték hitvány,
hazaáruló besték.
Lehet el sem bírná a nyomdafesték,
hogy milyenek voltak
azok a hitszegő gazok,
kik vérrel vörösre festették át
mind az összes égi csillagot.
Még ma is beszélnek róluk
a megigazult holtak,
annyian álltak sorban,
idegen zsoldban
az eszmét áruló latrok.
A szégyellt bűnök
ráncos árka
temető mélyen van
homlokukba vájva.
A magyarok igazsága
romlatlan testtel
a kihantolást várja.
Ha dugdosni is mered,
puszta kézzel, tíz körömmel
is kikaparja a lelkiismeret.
Ha lehajtott fejjel,
ha rezzenéstelen arccal,
ha behúzott nyakkal is,
sunyi módon, de
még ma is közöttünk
járnak, büntetlenül
a nemzetgyilkosok
…Attila, ez inkább düh vers… némi lírával. de hát a leves is ehetetlen, ha némi sót teszünk bele… Kell az egyensúly. A harmónia. Ha düh, legyen düh… de ne nyomja el a verset, a tartalmat… az irodalmat…
Nem publikáljuk…
2012. 10. 23. ; 2013. 10. 23.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:54 :: Király Attila
