Király Attila : Tavaszváró

Megfagyott tündérkönnyek
jégcsap orgonáján
dermesztőn szomorú négykezest
játszik egy hiú ábránd,
s vele a hó boszorkány.
Hallgatóságuk téltábornok, s jégkirálynő,
leheletük szomorú jégvirág,
melyből csak halott jégvilág nő.
Mindenki titokban kémleli a távolt,
közeledik-e már a kikelet,
rügyet, virágot, megváltást
várva földből és fáktól,

 

 

de még nem jő a tavasz,
hisz Tél tábornok oly ravasz.
Jégcsapdárdák őrzik álmát,
azok viszik még a pálmát,
szemük hideg kegyetlenség,
hóvirágnál fejetlenség,
tavasztündért ébresztgeti,
kicsiny bokrot hitegeti,
meleg szívvel, jó szavakkal:
– Mindjárt jövök a tavasszal!

 

 

Fohászkodik égi sereg,
Tél tábornok lelke remeg,
miközben az idő telik
egyre-másra engesztelik,
kőből az ő szíve sincsen,
ebben hihetsz, édes kincsem.
Nyújtózkodnak már a rügyek,
képviselve a jó ügyet,
tavak jege nagyot dörren,
jelnek tűnik, s egyre többen
állnak fel, s a Napba néznek,
ki titkon üzen a reménynek.

 

 

Egy szélfiú leskelődik,
de a tündért egyre őrzik,
öltöztetik, csinosítják,
napsugártól illatozva elindítják.
Minden lépte egy-egy virág,
belepirul egész világ,
a hajnal könnye meglocsolja,
a telihold megcsókolja,
– Be jó, végre megérkeztél,
rebegi a csipkebokor.
Így ölelik egymást végre,
ugyan ki gondol a télre!

 

2012. 04. 16.

… gyerekversnek, nagyon sűrű, dallamtalan… mesének befejezetlen, olyan „félig telt, félig üres”…  nincs benne az a harmónia, ami érint. Kötelező képek vannak. Mert tudjuk, annak úgy kell lennie… Pedig, ott van az, amitől a tied, a te hangod… de előtte ezeket a direkte képeket le kéne szedni, és ha már vers… ezeket az „ójaj” ragrímeket is…

Ezt most nem publikáljuk.

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:12 :: Király Attila
Szerző Király Attila 85 Írás
1967. szeptember 17.-én, vasárnap hajnal előtt születtem a volt királyi főváros, Esztergom kórházában. Anyai ágon Fekete erdei német és bajor, apai ágon palóc vér csörgedezik az ereimben. Édesapámtól a Király, míg édesanyámtól az Attila nevet kaptam, így lettem magyar. Kis kitérőtől eltekintve többnyire a Duna jobb partján fekvő Nyergesújfalun élek. Kisvárosom északi pereme a trianoni gúnyhatár...ezért folyton honvágyat érzek országomban a Hazám iránt. Tanulmányaimat is itt kezdtem a helyi általánosban, majd a vegyipari szakközépiskolában folytattam, de úgy is fogalmazhatnék, hogy itt szabotáltam, mivel a mesék és a regények sokkal inkább érdekeltek, mint a tananyag bizonyos részei. Eddig két gyermekem született, Anna és Tamás. Jelenleg mindketten egyetemisták. Nem is kívánhatnék jobb gyerekeket magamnak. Versek írásába 14 éves korom körül fogtam, de ez csak amolyan első szárnypróbálgatás volt, amelyet a nagybetűs élet taposómalma hamarjában kerékbe is tört. Nem vagyok szolgalelkű, ezért nem szívlelem a láncokat, hiába csörgetik azt mások oly lelkesen. Közben eltelt több mint 30 év, mely alatt néhányszor élve reinkarnálódtam. Közelebbről tanulmányoztam a női lélek működését, és a politikát, melyek során, következtében életem időnként váratlan fordulatokat vett. Hordozok néhány kitörölhetetlen tetoválást a lelkemben, fejemben pedig a hagyományos mellett a női-magyar szótár egy halványabb kivonatát. Ahol a mások határai véget érnek, nagyjából ott kezdődnek az enyémek. Élő könyv vagyok, aki saját megírását érleli magában. Ha akarattal bántasz, a te lapod kitépődik, és én örökre becsukódom előtted. A versekről úgy gondolom, hogy nem én írom őket, hanem ők íratják magukat velem. Az én felelősségem az, hogy ez minél magasabb színvonalon történjen meg. Tartok vele valahol.