M. Laurens:
A HALÁL
Úgy gondolom a halál oly jó-barát,
kié a legtisztább őszinte ölelés,
önzetlen szolgál minden fáradt lelket,
kit megkínzott sokszor a testi létezés.
Sohasem haragos vagy türelmetlen,
és ha úgy érzitek néha, hogy korán jön,
ne feledjétek, hogy Ő is csak szolga,
csupán teszi, amit ráróttak Odafönn.
Örök magány létezése: Ő az, kit
már a teremtés óta, mindenki kerül,
és ha segítő kezeit kinyújtja,
a legtöbb élő, oktalan mód menekül.
Pedig a háborúk poklának oka,
a felfuvalkodott s bűnös ember maga;
ki gyűlöl, pusztít és feléget mindent:
mindhiába Istenének intő szava.
A teremtő csendes elmúlást akar,
és nem gépszörnyekben csonttörő pusztulást.
Nem füst, ipari mérgek által való,
vad fájdalmakkal teli lelki torzulást.
Én úgy vélem, a Halál jó-barát,
kezébe tesszük le a végső jelenést.
átkarol minket, felemelve lelkünk,
magára vállalva az örök szenvedést.
Nyújtsátok hát felé elfáradt kezetek,
s öröklét útjához vezet titeket majd,
úgy tiszteljétek hát Őt, mint jó-barátot,
ki szolgátok és szabadítótok marad.
(Pest-Buda 2014. október 28-29.)
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:12 :: M. Laurens
