M. Laurens
HOLNAP…
Holnap is születnek majd, s meghalnak:
az emberek temetnek, vagy mulatnak.
Holnap is lesz talán majd, ki apává válik,
és olyan, ki társra mindhiába vágyik.
Holnap is üres lesz sokaknak a tányér,
s lesz, akire némi tisztesség ráfér.
Holnap is hazug marad minden csirkefogó,
kinek szájából üres ígéret a kenyérnek való.
Holnap is szégyen lesz szegénynek lenni,
kérges kézzel földet túrni, deszkát szegelni.
Holnapra sem lesz még kétkezi becsület:
kapanyél szegényé, s gazdagé a szüret.
Holnap is ölnek az emberek és halnak,
és haragot vetve gyűlöletet aratnak…
Holnapra lesz-e még, ki gyermeket áhít?
Vagy anyja méhéből, világra jönni vágyik?
A holnapot el kéne feledni már Ma,
ez lehetne az Ember valós boldogsága.
Feledni a tegnapi haragot és gondot,
s nem a holnaptól remélni jobb sorsot.
(Pest-Buda 2014. szeptember 30.)
