Akár a táncban, míg magamhoz nem húztalak,
elengedni, hogy is mehetne könnyen?
Leszek-e elég nagy falat? Sötét hajhullámok tépik
fel tenger könnyem.
Anyád vagyok, mire mondjam, hogy nem szabad?
Szárnyat csatolok fel rád, hagyd itt nekem
kiegyensúlyozottságod.
Holdbéléssel éjkabátodon, családi fotóvá
lett az összes csillag, ha hazaérsz,
elsőként odameditálnék, hogy ott milyen,
mint vendégségben, elég-e a veled törődés?
Firkálhat ezután utakra az eső, a hó,
napsugarak lehetnek kötélszárítók,
rá(m)aggatva összes érzésed, ha szárad,
tudni fogom kiknek mondjam,
tökéletlenségüket harmóniával orvosolva.
Rám szabadíthatod éles eszed, hunyász
vágyaim közt úgy is megemberesedve térnek
anyaölből anyaölbe, gyerek kedved
élni tanít, mosolyod állandó, léptem fürge…
Legutóbbi módosítás: 2014.10.15. @ 01:08 :: Marthi Anna
